MILYEN ÉRDEKES!

A ZENETERÁPIA

Ne higgye a kedves olvasó, hogy értek a zeneterápiához. Sok mindent tudok róla, sokat hallottam felőle, vannak sejtéseim is, mégsem mertem volna vállalkozni arra, hogy ezeket publikáljam. De mivel a téma rendkívül izgatott és úgy gondoltam, hogy másokat is érdekelhet, utánajártam a dolognak. Felkerestem a zeneterápia hazai kiválóságát, a Konzervatóriumot végzett, jelenleg is oktató zenetanárt, Urbánné Varga Katalint és egy kávé mellett megkértem, mondja el az ezzel kapcsolatos gondolatait. Ezeknek általam megírt kivonatát nyújtom át most Önöknek.

A zenélés önmaga olyan élményt ad a tevékenységet folytatónak, ami belső összerendezettséget eredményez. Kodály azt írja, hogy "az ének felszabadít, gátlásokból kigyógyít, testi-lelki diszpozíciót javít, munkára kedvet csinál,…". Ez a zene néhány hatásának zseniális meglátása.

A hang az önkifejezés egy eszköze. Attól függően intim, vagy intimebb, hogy eszközzel hozzuk-e létre, vagy közvetlenül, például énekléssel. Az eszköz használata ugyanis a külvilággal szemben védelmet jelent, bár a zenélőt fejezi ki, hiszen ő szólaltatja meg általa a zenét. Eszköz nélkül a zenélő sokkal mélyebbről és mélyebben nyilvánul meg.

Amerikában vizsgálták, hogy a világban létrejött zenék a lélekre milyen hatással vannak, az okot, hogy miért éppen olyanra alakultak ki. Összegyűjtötték a különböző kultúrák zenei példáját és mérték ezek frekvencia-lefutásait, majd összehasonlították a természet zajaival. Kiderült, hogy a rózsaszín zajok csoportjának spektruma egyezett meg a legjobban az ember által létrehozott zenék spektrumával. Ez azt bizonyítja, hogy az ember által használt hangképek lényegében a természeti zajok képeinek egy részéből származtathatók. Ez a terápiás hatás egyik valószínűsíthető magyarázata.

Evolúciós oldalról vizsgálva a hang fontosságát bizonyított, hogy az érzelmi központ kialakulásakor a madaraknál jelenik meg először, hogy a fiókáikat a hangjuk után is felismerik. Az előember esetében a fül, a hallás az, amely a túlélés szempontjából a legfontosabb. A hang által közölt információk megnyugtatóak, vagy ijesztőek, tehát hatnak az érzelemre Ez az egyik háttere annak, hogy a hang ilyen hatással van az emberre.

A másik, hogy az egyedfejlődésben -a méhen belül,- már a szedercsíra érzékeli a szívdobogást és az is kiderült, hogy a magzat négyméteres körzetben mindent hall. Ezek a korai hangélmények egy életre meghatározóak.

Az együttzenélés katartikus élményt nyújt a hallgatónak és a zenélőnek, de csak akkor, ha a végrehajtók, -a zenélők,- teljesen egymásra tudnak hangolódni. A legtöbb problémás esetben a paciensek azért betegek, mert nem képesek a világgal összehangolódni, kapcsolatot teremteni. Terápiás foglalkozáson a szabad improvizációs gyakorlatnál olyan egyszerű hangszereket, eszközöket használnak, amelyekhez nem kell zenei előképzettség. Az első felhívás az együttzenélésre szinte sokkolja a résztvevőket. Ennek oka, hogy a zene kifejezés alatt a harmonikus zenei kifejezésformákat értjük. A tudati gát akadályozza az elindulást, de később ez oldódik és a résztvevők zenélni kezdenek. Egy darabig káosz uralkodik, majd ez lassan elhal. A továbblépés a terapeuta feladata. A másik esetben, -és ez a jobb,- az össze-visszaság lassan rendeződni kezd. A személyes élménnyel kapcsolatos beszámolók hűen tükrözik a paciensek állapotát és a terápia folyamatában pontos kép alkotható a beteg állapotának változásairól.

A terápiás munkát csoportban végzik. A zeneterápia nem fiziológiailag gyógyít, de ez nem is várható el tőle. Az orvostudomány egyre inkább hajlik arra, hogy nyíltan kimondja, a betegségeknek lelki okai vannak, azaz a betegségek valójában pszichoszomatikus betegségek. A test és a lélek nem választható élesen szét. A lelkiállapot befolyásolja a betegség meglétét és állapotát.

Természetesen a módszerrel többek között az autizmusban szenvedők állapota is befolyásolható. Az autista gyerekeknél a legfontosabb tulajdonság, hogy nem tudnak a másik emberrel kapcsolatot teremteni, nem tudnak a másik emberre figyelni. Az eredendő sérülést a zeneterápia nem gyógyítja, de tapasztalatot ad a sérültnek arról, hogy ő is képes valamilyen szinten ráhangolódni a másikra. Az élmény közvetlen hatása nehezen lemérhető, de hosszútávon bizonyítható a pozitív változás. Javul az állapota, jobban képes a környezetével együtt lenni, az őt körülvevők számára elviselhetőbbé válik.

A zeneterápia kiválóan alkalmazható a függőbetegek (alkohol, drog) gyógyításában is. Külföldön olyan szélsőséges esetekben is használják, mint a fájdalom könnyebb elviselése, rehabilitáció esetén, vagy a haldoklási folyamat megkönnyítése.

A foglalkozásokon nem csak improvizálás, hanem kommunikációs gyakorlatok végzése is történik, ami mindig más és más. Ez a terapeutától rendkívüli felkészülést, rugalmasságot, szigorú koncepciót igényel, mert a foglalkozás lefolyását túlnyomóan a résztvevők pillanatnyi állapota és reakciója határozza meg.

Vajon bizonyítható-e egzakt módon is a zeneterápia jótékony hatása. A mérési módszerek kialakítása érdekében világszerte kísérletsorozatokat végeznek. Érdekes például az a kutatás, amellyel azt vizsgálják, hogy a zongora billentyű lenyomásának milyensége milyen hormonális változásokat eredményez. Mi történik akkor, ha keményebben, vagy lágyabban üt le egy billentyűt a zongorista. Egyre inkább keresik a választ arra, hogy a zene hogyan fejti ki hatását. A válaszok még közel sem teljesek. Mégis például Németországban a banktisztviselőknek javasolják, hogy hetente egy zeneterápiás foglalkozáson vegyenek részt, stresszoldás céljából.

A csoportban a résztvevők egymásra hangolódása, a kapott sikerélmény átélése, az a tapasztalat, hogy képes valamit csinálni, hogy képes tanulni a másiktól, hogy megvilágosodik számára egy összefüggés, hogy megengedi magának az együttzenélés örömét, ezek összessége a zeneterápia hatásmechanizmusa, ezek a valódi ütőkártyák.

vissza az oldal tetejére

vissza a "Milyen érdekes!" tartalomjegyzékéhez