MILYEN ÉRDEKES!

A SZENVEDÉSRŐL ÉS A BOLDOGSÁGRÓL (1. rész)

Mindaz, amit megélünk, mindaz, ami körülöttünk történik, tulajdonképpen belőlünk fakad és nekünk szól. Hogyan lehetséges az, hogy a szenvedés, vagy a boldogság is ilyen. A legtöbbünk szenved, ha rossz dolgok történnek vele, és kitörő örömmel díjazza, ha valami jó. Igyekszünk távol tartani magunktól a rossz dolgokat és hajszoljuk a jót. De hogyan tudjuk eldönteni, hogy mi az, ami jó és örömet, netán boldogságot okoz? És hogyan tudjuk eldönteni azt, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy hosszútávon is boldogok legyünk?

A jóról és a rosszról szólva elmondható, hogy nincs igazán abszolút rossz, de abszolút jó sincs. Ez a fajta minősítés gyermek korunkban ívódik belénk, ahogy a szüleink meg akarnak óvni a vélt vagy valós veszélyektől, s ahogy belénk ültetik a rossz és a jó gondolatát. Természetesen e-nélkül is tapasztalnánk olyan dolgokat, amiket szeretnénk elkerülni, és lennének olyanok, amelyek vonzzanak. Akkor ezek szerint amikhez vonzódunk, azok a jó dolgok, és amiket el akarunk kerülni, azok a rosszak? Ez egyáltalán nem biztos. Könnyen lehet, hogy puszta hiedelemből, tévedésből vagy tudatlanságból tartunk valamit veszélyesnek, de különben hasznunkra lenne, és más dolgokhoz pedig vonzódunk, amelyek pedig kárunkra vannak, mint amilyen sok embernek az alkohol vagy a drog. Akkor hol dől ez el?

Általában azt mondhatjuk, hogy egy adott pillanatban vannak bizonyos dolgok, amelyek vonzónak, tehát jónak tűnnek, amelyek örömet okozhatnak, netán boldogságot, és más pillanatokban ugyanazok a dolgok lehetséges, hogy épp ellenkező, azaz taszító hatást gyakorolnak ránk. Előfordulhat ez egy emberrel, egy hellyel, egy étellel, akármivel kapcsolatban. Ennek tükrében azt láthatjuk, hogy még az, hogy nekem mi a jó vagy rossz, nekem mi az ami örömet vagy szenvedést okoz, az sem állandó, és különösen nem egyértelmű ez, ha mások ugyanilyen vonzódásait vagy taszításait megfigyeljük. Van bennünk egy a közösséghez való alkamazkodás, befogadás iránti vágy, ami alapvető szükségletként munkál lelkünk mélyén. Ezért sokszor elfogadunk jónak olyan dolgokat, amikkel különben nem értünk egyet, és rossznak kiáltunk ki valami mást, amivel meg lehet, hogy egyet értünk. Ezt vajon miért teszi az ember? Mivel a közösség életünk alapvető környezete, ezért nem szívesen teszünk olyat, ami abból a közösségből, amibe beilleszkedtünk, amiben úgy ahogy elfogadnak, valamilyen szinten kivet minket. Ez a norma és az erkölcs szerepe is. De sajnos ezzel nagyon sokszor vissza is élnek a közösségek vezetői, míg végül annyi ember nem ért már egyet velük, hogy elvesztik vezető szerepüket. Amikor tehát alkalmazkodva a közösség nyomásához, saját értékítéletünk ellenére másként kezelünk egy dolgot, nem vagyunk őszinték, s e-mögött a hazugság mögött az a félelem áll, amely az elfogadtatásra való törekvés ősi ösztönéből táplálkozik.

Mi is a szenvedés valójában? Sok minden okozhat szenvedést nekünk. Akár fizikai, akár gondolati, akár lelki problémáról van szó, képesek vagyunk mindegyik téren a legmélyebb kínokat átélni. A kínok mögött azonban ott van az ember, aki mindezt átéli. Bármilyen furcsa, lehet egy testi fájdalmat úgy átélni, hogy nincs benne szenvedés. Van benne fájdalom, akár igazán nagy is lehet, de nincs benne szenvedés. S ugyanígy lehet egy gondolati vagy lelki probléma is olyan, amely nem okoz szenvedést. A szenvedés mögött mindig ott van a ragaszkodás, az elengedés és a beengedés képtelensége, a változástól és a veszteségtől való félelem, valamint a helyzetből való menekülés vágya, ami rendszerint valamely tényleges vagy képzelt okból lehetetlen. Ha ezek nincsenek, akkor nem jelenik meg a szenvedés, bármi is történik tulajdonképpen. Amikor tehát erőt vesz rajtunk a szenvedés, nincs más dolgunk, mint alaposan szemügyre venni, hogy mi az a belső hozzáállás, amin változtatnunk kell. Lehet, hogy túlzottan ragaszkodunk egy tárgyhoz, emberhez, vagy álmokhoz, amelyek elvesznek, ha hagyunk egy helyzetet kifejlődni. Lehet, hogy túlzottan tiltakozunk egy változás ellen, amely be akar törni az életünkbe, amely meg akar történni velünk. Alapvető emberi természet a változásokkal szemben tanúsított óvatosság. Ez társadalmi szinten szélsőséges tüneteket mutat. Sok szenvedéstől megóvnánk magunkat, ha az elfogadást, a megengedést és az elengedést gyakorolnánk, s talán a veszteséggel kapcsolatos elképzeléseinket se ártana felülvizsgálni.

A szenvedéseink egyik legjellemzőbb oka az szokott lenni, amikor mások szenvedést okoznak nekünk. Mi van e-mögött? Hogyan képes valaki szenvedést okozni nekünk? Sehogyan. Szenvedést csak magunknak vagyunk képesek okozni az imént említett hozzáállás miatt. Még ha valaki ártó szándékkal is közelít felénk, akkor sem képes szenvedést okozni, ha mi magunkban ezt ki nem váltjuk a félelmünkkel, a ragaszkodásunkkal, a tiltakozásunkkal, stb. Na de hogyan emelkedjünk mindezeken felül? Van rá lehetőség. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy akkor nyugodtan bánthatunk másokat. Éppen ellenkezőleg. A bántás minden formájától tartózkodnunk kell, mivel nem csak másoknak okozunk vele bajt, hanem magunknak is. Ha egyetlen szomorúbb ember van a világon, mint tegnap, a Világ szegényebbé vált. Ha csak egyetlen vidámabb percet szerzünk másoknak, már jobb lett a Világ. S ha képesek vagyunk megakadályozni azt, hogy bármilyen ártalom kialakuljon, mindent meg is kell tennünk azért, hogy ne jöhessen létre.

A tényleges és független boldogság elérése szintén nem a környezet, egy másik ember, vagy valami külső dolog függvénye. Képesek vagyunk elérni puszta kondícionálással azt, hogy a velünk történő dolgok örömmel töltsenek el, hogy amiket átélünk, abban meglássuk a szépet és a teljeset. De még az ilyen kondícionált derűn és pozitív világmegélésen túl is van olyan boldogság, ami még igazibb, még állandóbb érzésként tölthet ki bennünket. Amikor lényünk legmélyéről árad szét bennünk a biztonság és a béke érzése, ami fura mód néha olyan helyzetben önthet el bennünket, amikor nincs is igazán örömteli vagy biztonságos helyzet.

Hogyan, milyen belső munkával érhetjük el ezt a belső forrásból származó mély boldogságot? >>>>>>>>

A cikk írója, Bálint tudtával és beleegyezésével
balint@jogastudio.hu

vissza az oldal tetejére

vissza a "Milyen érdekes!" tartalomjegyzékéhez