MILYEN ÉRDEKES!

A LÉTEZÉSRŐL...

…most, hogy minden, amit az életről hittem, úgy oszlott semmivé,
mint a reggeli harmat...
...itt állok a sziklán, alattam nyilván a tér, de én le nem nézek,
mert magával visz, leránt ami nem is létezhetne nélkülem.
Bennem a tér és az idő.
Bennem a múlt és a jövő.
Bennem van minden, ami van.
Hova hullik minden?
Honnan kap erőre, hogy életre keljen?
Mi mozdítja az álmokon túlra, a létbe mi emeli, húzza a semmiből a Mostot.
Megragadom és elrejtőzik.
Elengedem és előttem táncol.
Hiba lenne belemerülni abba, ami úgyis magától a létezés magja?
Hiba lenne CSAK élni, mikor épp élni jöttünk csak?
Milyen tanítás mond nemet a szépre?
Milyen tanítás mond nemet a létezésre,
Amiben minden egyként hordozódik,
amiben lét és nemlét fodrozódva fonódik egybe újra s újra.
Amiben én mondom, élj meg!
Amiben én hozom a fényt magamnak és néktek.
Tán kóbor álma csak a Fénynek mindaz, mit élni vélünk?
Nem lehet semmi a Minden!
Annak az énnek, aki én lettem, és lesz még sok ilyen én,
annak a lét a Mindenség, s a nemlétbe hullva úgy tűnik majd el
Szép és nem szép, velem hozott élő emlék,
Mintha soha se lett volna az, aki embereknek mondott jókat,
S Utat mutatva százakat vezetett a Napba…

Az író, Bálint tudtával és beleegyezésével
balint@jogastudio.hu

vissza az oldal tetejére

vissza a "Milyen érdekes!" tartalomjegyzékéhez